Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)
A klímaváltozás, a tájhasználat átalakulása és társadalmi tényezők együttesen olyan körülményeket teremtenek, amelyek egyre gyakoribbá és pusztítóbbá teszik a vegetációtüzeket. Ráadásul olyan régiókban is növekszik a kockázat – köztük Közép-Európában–, ahol ez korábban nem igazán volt jellemző.
Klímaváltozás és tűzrendszerek: új valóság előtt állunk
Világszinten évente mintegy 780 millió hektárnyi terület ég le, ami nagyjából Ausztrália teljes területének felel meg. A vegetációtüzek mára a globális erdőpusztulás egyik fő okává váltak, évről évre több millió hektárnyi erdőterület válik a lángok martalékává. A tüzek következtében sajnos egyre nő a halálesetek száma, illetve a tűz sok esetben vezet közvetlen vagy közvetett egészségkárosodáshoz is – nemcsak az égési sérülések, hanem a füst által okozott légzőszervi problémák miatt is. Bár globálisan a leégett terület nagysága nem mindenütt növekszik – sőt, néhol csökken –, a fő probléma az, hogy a tüzek intenzitása és pusztító ereje aggasztó mértékben fokozódik.
A tüzek kialakulását, terjedését és hatását több szinten is befolyásolják az éghajlati változások. A közelmúltban a hőmérsékleti rekordok szinte évről évre megdőltek, a nyári hőhullámok hosszabbak és gyakoribbak, az aszályos időszakok pedig súlyosabbak. Ezek az időjárási szélsőségek nagy mennyiségű kiszáradt növényi biomassza felhalmozódásához vezetnek – ez az „üzemanyag” könnyen lángra lobban, és elősegíti a tűz gyors terjedését. Az alábbi ábra a tüzek kialakulását befolyásoló tényezőket foglalja össze különböző tér- és időléptékeken. Fontos felismernünk, hogy az emberi tevékenység a klímaváltozás és tájhasználati változások révén a tüzek fő kiváltó okaira – a klimatikus tényezőkre és az éghető biomasszára – jelentős hatást gyakorol.
Európa sem kivétel – sőt, egyre veszélyeztetettebb
Európában évente átlagosan hárommillió hektárnyi terület ég le. A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. A jövőre nézve még aggasztóbb, hogy az aszályos évek és hőhullámok egymásutánja megkétszerezi a komoly tűzesetek kialakulásának esélyét Európában.
Magyarországon évente általában néhány száz hektár terület ég le országszerte, de például a 2022-es aszályos évben több mint 7000 hektárnyi növényzet égett le. A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. A leggyakoribb okok közé tartozik az eldobott cigarettacsikk, a gondatlan tarlóégetés, a mezőgazdasági munkák során keletkező technológiai tüzek, a szabadtéri sütögetések és tábortüzek nem megfelelő kezelése, valamint a szándékos gyújtogatás. Ezek az adatok jól szemléltetik, hogy Magyarországon is egyre nagyobb kihívást jelentenek a vegetációtüzek, és szükség van a megelőzési stratégiák és a lakossági tudatosság erősítésére.
Tájhasználat és az emberi tevékenység hatása a tüzekre
Nemcsak a klíma tehető felelőssé a változásokért. Az elnéptelenedő vidéki térségek, a mezőgazdasági területek felhagyása és a gyepes élőhelyek kezelésének megszűnése mind növelik a tűzveszélyt. Az egykori kaszálók és legelők helyén cserjésedő, kezeletlen területek alakulnak ki, ahol a száraz biomassza könnyen lángra lobban.
Európa több térségében emellett idegenhonos faültetvények – például tűlevelűek vagy eukaliptusz fajok – is fokozzák a kockázatot, mivel ezek a fajok rendkívül gyúlékonyak. Magyarországon a telepített fekete- és erdei fenyvesek ilyen szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek: amellett hogy az őshonos életközösségeink helyén jelentősen csökkentik a biológiai sokféleséget, jelentős tűzveszélynek is ki vannak téve, ezáltal veszélyeztetve a környező élőhelyeket is.
A „wildland–urban interface” (WUI) területeken – ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos lakott területekkel – a kockázat még magasabb. Az emberi jelenlét itt jelentősen növeli a tűzveszélyt, akár véletlenül, akár szándékosan. Mivel Európa területének kb. 7%-a ilyen WUI-zóna, sürgető, hogy ezeket a térségeket fokozott védelemmel lássuk el – és ezt beépítsük a várostervezésbe is. A WUI-zóna pusztító tűzeseteinek szomorú aktualitását a 2025 év eleji Los Angeles-i tűzvész is mutatja – felhívva a figyelmet arra, hogy hasonló katasztrófák sajnos máshol is előfordulhatnak.
A tűz a természet része, de nem mindegy, hogyan
Fontos hangsúlyozni, hogy a tűz nem feltétlenül „rossz”. A természetes ökoszisztémák egy része adaptálódott és alkalmazkodott a rendszeres tűzhöz: az ilyen tüzek szerepet játszanak a vegetáció megújulásában, a nyílt élőhelyek fenntartásában, és sok faj számára nélkülözhetetlenek. Kutatócsoportunk számos kutatásban rámutatott, hogy a kontrollált módon végzett természetvédelmi célú égetéssel növelhetjük a melegkedvelő gyepi fajok fajgazdagságát, változatosabb tájszerkezetet hozhatunk létre, növelhetjük a növényfajok virágzási sikerét. Ez is mutatja, hogy a tűz számos kedvező hatással is bír az ökoszisztémák működésében, és tervezett és kontrollált módon a fajvédelmi és élőhelykezelési programokba is beépíthető lehet természetvédelmi kezelésként.
A probléma ott kezdődik, amikor az emberi hatás miatt a tűzrendszerek megváltoznak: a tüzek gyakorisága, időzítése és intenzitása nem illeszkedik már az adott ökoszisztéma ritmusához. A hatások sokfélék lehetnek – a fajok tűztűrésétől, regenerációs képességétől és az élőhelyek állapotától függően –, de a megváltozott körülmények sok faj számára már nem biztosítják az alkalmazkodás lehetőségét. Előfordulhat az is, hogy egy pusztító tűzeset visszafordíthatatlan természeti károkat okoz. Az emberi mulasztásból kialakult pusztító 2024-es madeirai tüzek elpusztították a sziget ősi babérerdeinek jelentős részét, emellett számos endemikus faj állományait is megtizedelték.
Védekezés és alkalmazkodás: a tűzkezelés új stratégiái
Ma még a legtöbb ország reaktívan védekezik: a hangsúly a kialakult tüzek eloltásán van, nem a megelőzésen. Ez azonban nem fenntartható megközelítés. Az integrált tűzkezelés ezzel szemben proaktív stratégiákat is alkalmaz: ilyen például a kontrollált égetés, az éghető biomassza mennyiségének csökkentése, vagy a tájszintű tervezés. A tűz utáni helyreállítási beavatkozásoknak is kulcsszerepe van: ezek célja az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése és a természetes regeneráció támogatása.
Három kulcsüzenet a jövőre nézve
- Az éghajlatváltozás mérséklése és a földhasználat szabályozása kiemelt fontosságú. Az uniós klíma- és természetvédelmi stratégiák gyors és hatékony végrehajtása elengedhetetlen a tűzveszély növekedésének mérsékléséhez. A felhagyott területek extenzív kezelését és a vidék fejlesztését célzó programok jelentősen csökkenthetik a gyúlékony biomassza mennyiségét, és így a tűzveszélyt. Kiemelt terület emellett a Természethelyreállítási Rendelet keretében a tőzeglápok helyreállítása, amelyek kulcsszerepet játszanak a szén-dioxid megkötésében és a klíma stabilizálásában.
- A faültetési és természetvédelmi programokat a tűzkockázatok figyelembevételével kell megvalósítani. A kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiában megfogalmazott 30×30 cél (a természetes területek 30%-ának védelme 2030-ra) és az erdősítési kezdeményezések csak akkor lehetnek sikeresek, ha figyelembe veszik a tűzveszély növekedését is. Fontos a restaurációs programok tervezésénél és a helyreállított területek kezelésénél a tűzveszély figyelembevétele és az adott ökológiai környezetbe illő proaktív tűzmegelőzési stratégiák alkalmazása.
- A társadalom tűzzel kapcsolatos ismereteinek fejlesztése létfontosságú. A lakosság tájékoztatása, különösen a fiatalok oktatása, segítheti a társadalom felkészülését a tűz proaktív megelőzésére és a megnövekedett tűzveszéllyel való együttélésre.